Anthony Brigerton, a hírhedt szoknyavadász és a legkívánatosabb agglegény Londonban, elég komolyan rászánta magát a házasulásra. Olyannyira, hogy már azt is elhatározta kit vesz feleségül. De hát, még egy olyan férfival is megtörténhet, hogy nem az lesz, amit oly gondosan eltervezett és kigondolt, mint Brigerton vikomtja.

Rövid leírás: Úgy tűnik, hogy Lady Whistledown erősen téved Anthony Brigerton házasulási szándékával kapcsolatban. Hiszen a vikomt már ki is választotta a ’tökéletes’ feleségjelöltet magának. Az egyetlen akadály Kate Sheffield, a kiválasztott hölgy nővére, aki mindenáron meg akarja akadályozni a házasságot. Anthonyt megőrjíti Kate elszántsága, ám eközben a hölgy igen erotikus álmaiban jelenik meg. Kate pedig fél, hogy miközben húgát próbálja védelmezni a szoknyavadász kérőtől, éppen az ő szíve válik sebezhetővé. Mikor aztán a vikomt megcsókolja, attól kezd tartani, hogy éppen ő az, aki nem tud ellenállni Anthony Brigertonnak.

Ez a könyv tökéletesen ellentmond annak a sajnálatosan kialakult gondolatnak, hogy egy sorozat folytatása nem tudja túlszárnyalni az első kötetet. Hiszen, nem csak hozta az első könyv szintjét, de szerintem túl is lépte azt. Őszintén szólva nekem még jobban is tetszett, mint az első kötet.

Az írónő stílusa, akárcsak az első kötetben, könnyed, még is korhű. Rendkívül jól meg tudott nevettetni, ám a komoly részeknél lehetett érzékelni a helyzet súlyosságát. A leíró részek pedig rendkívül jól sikerültek. A bálok és más társadalmi események szinte megjelentek a szemem előtt és nem egyszer volt az az érzésem, hogy én is ott lépkedek a szereplők között. A Brigerton család színpompás virágoskertjében pedig naphosszat szerettem volna sétálni és olvasni.

Nagyon jól mutatja be a könyv, milyennek kellett lennie a tökéletes hölgynek a 19. században. Hogyan kellett viselkedniük, kinézniük és hogy sokszor jobban számított, milyen szép valaki, semmint mennyire intelligens és okos. Pont emiatt örültem, hogy Kate nem az a tipikus londoni kisasszony lett, hanem egy jó humorú, okos és intelligens lány. Aki ugyan nem volt kiemelkedően szép, ám a maga módján még is gyönyörű volt. A londoni társaság gonoszsága még inkább előjött ebben a kötetben. Továbbá kiválóan érzékeltette az írónő, hogyan viselkedtek azzal, aki akár csak egy apró dologban sem .

A szerelem jótékony hatása ebben a kötetben is megjelenik. Hiszen Anthony-nak és Kate-nek is sikerül túljutnia egy – egy gyerekkori traumán a másik segítségével, vagy legalább is elindultak a feldolgozás útján. A család fontossága viszont sokkal inkább előjön, mint az előző kötetben. Már csak azért is, mivel Kate és Anthony is a családjuk a legfontosabb. Vigyázni akarnak rájuk és a legjobban akarják nekik. Olyannyira, hogy néha még saját maguknál is előbbre tartják szeretteik biztonságát, jólétét.

Ami a szereplőket illeti. Nagyon jó volt jobban megismerni Anthonyt. Sikerült megértenem a személyiségét, hogy mit miért tesz, miért viselkedik úgy ahogyan. Megrendítő volt olvasni a történéseket, amik tulajdonképpen meghatározták minden egyes napját, amíg rá nem jött, hogy a szeretet is van olyan fontos, mint minden más.

Kate Sheffield pedig, hála a jó istennek nem az a tökéletes londoni kisasszony volt, akitől egész biztosan falramásztam volna. Kate szókimondó, nem túl jótáncos és nem is az a szemet gyönyörködtető szépség. Ám intelligenciája és humorérzéke sokkal többet ért, mintha hibátlan tánctudása és modora lett volna. A családja, legfőképpen húga iránti szeretete csodálatra méltó, a múltja ismeretében.

Jó volt, hogy Daphne és Simon visszatértek a történetbe, még ha csak egy jó krikett party keretén belül is. Az is nagyon tetszett, hogy kicsit jobban megismerhettük a Brigerton család történetét Anthoy-nak köszönhetően. Ugyan a többi Brigerton gyermekről nem tudunk meg sokat, ám szerintem pont azért várja az olvasó a következő köteteket, mivel azokból megismerheti a többi Brigertont is. Szeretném még hozzátenni, hogy a Brigerton családban lévő összetartás, barátságos versengés üde színfolt a londoni családokra jellemző egyhangúságban és rosszindulatban.

Kate húga viszont már majdnem idegesítően tökéletesen hozta a tökéletes kisasszonyt. Ám ezt betudom annak, hogy rajta sokáig rajta állt milyen jövője lesz családjának. Persze mikor lekerült a válláról ez a teher, felszínre került valódi természete. Ennek köszönhetően egészen megkedveltem a könyv vége felé. Kate és húga anyjának szeretetét a lányai iránt pedig felemelő érzés volt olvasni. Itt külön kiemelném, hogy bár Kate nem volt vérszerinti gyermeke, ezt egyáltalán nem éreztette a lánnyal.

Más mellékszereplőkre is igen nagy gondot fordított az írónő, olyanokra is, akik sokkal kevesebbet szerepletek, mint Kate húga és anyja. Mindenkinek megvolt a maga személyisége, szófordulatai és a megjelenéséhez kapcsolható apró dolgok.

5/5 pontot kapott a könyv. Őszintén szólva végtelen pontot adnék neki, de mivel 5 pontos rendszert használok, és nem szeretem túllépni ezt, így marad a maximális 5 pont. Szeretném kiemelni, hogy romantikus könyvhöz képest nem esett túlzásokba az írónő, ami nagyon jót tett a könyvnek. Nem hiányzott volna egy szerelmes maszlag. Ez a könyv egyszerűen úgy jó, ahogy van! Hol nevettem, hol elgondolkodtam, máshol pedig komoly arccal ültem a könyv fölött. Minden megvan benne, ami egy ilyen könyvben benne kell lennie, és mindenből pont annyi amennyi kell. Se több, se kevesebb.

Ajánlom: azoknak, akik szeretik a romantikus, Jane Austin korabeli regényeket, és szeretnének egy jót nevetni, vagy csak kiszabadulni a hétköznapokból, hogy ott lépkedhessenek a Brigerton család gyönyörű birtokán. Azt viszont szeretném hozzátenni, hogy erősen 17+ - os a könyv, a kompromitáló részek, gondolatok és utalások miatt. Ezekből talán kicsit több található ebben a kötetben, mint az előzőben, de hát mivel Anthony Brigertonról szól a történet, szerintem ezen nem is szabad meglepődnie az olvasónak.

Ui.: Hamarosan érkezem a sorozat harmadik kötetével, ami a Tisztességes Ajánlat címet viseli, és Benedict történetét meséli el.