A Caraval. Először csak egy játéknak, egy előadásnak tűnik, aztán mikor jobban beleásod magad, már leginkább varázslat. Nem is akármilyen! Az a fajta, amit az ember már nem is gondolt megtalálni ezen a világon! De bármennyire is valóságosnak tűnik benne minden, nem szabad elfelejteni, hogy ez csak egy játék!

Rövid leírás: Scarlett Dragna kiskora óta arra vágyik, hogy eljusson a Caravalra, a legcsodálatosabb előadásra a világon, melynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat. Már éppen felhagyna a reménnyel, és házasságra kelne egy idegen emberrel, mikor megérkezik a hőn áhított meghívó a Caravalra. Persze ő is sokszor végighallgatja a figyelmeztetést, hogy bármi is történik a Caravalon,  az csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része. Ám, Scarlett még be sem lépett hivatalosan a Caraval területére, már bábúként kezd el mozogni ezen a varázslatos játéktáblán. Az viszont biztos, hogy meg kell találnia  a húgát, még az ötödik éjszaka vége előtt, különben ki tudja mi lesz Tellával?

Elég sokszor belefutottam már a könyvbe, és a legtöbben az egekig magasztalták. Az ilyen könyveket általában messziről kerültem eddig, mivel sokszor csalódtam bennük. Ez a könyv viszont pozitív csalódás volt. Mikor elkezdtem nem voltak magas elvárásaim, mivel nem szerettem volna túl nagyot csalódni a könyvben, ám mire befejeztem az olvasást nagyon megszerettem. Úgy, hogy nem kell senkinek sem aggódnia, hogy rossz lesz a könyv, nyugodtan belevághat az is akit eddig a túldicsérés tartott vissza!

Számomra kicsit olyan, mintha a történet a Caraval világára és a cselekményre építene, nem pedig a karakterekre. Legenden és Julianen kívül egyik szereplő sem ragadott meg igazán. Nem így a gyönyörű ruhák és a Caraval területének leírásai. Olvasás közben megelevenedtek a sorok előttem, és olyan volt mintha én ott sétálnék a Caraval utcáin.

Szeretnék kitérni a cirkusz motívumra, ami ebben történetben inkább csak ihletője a történetnek és a világnak. Hiszen nem a jellegzetes cirkuszban játszódik a történet, és nem is bohócokat van tele. Persze van némi hasonlóság a furcsaságokkal, varázslatos dolgokkal és furcsa alakok révén. Viszont nem egy előadás áll a középpontban, hanem A játék. A játék, mely pár napig tart, ám ezek a napok garantáltan felejthetetlenek lesznek! A játék, amiben elvileg semmi sem valóságos, de csak is elvileg. A nehézségek és bajok ott kezdődnek, hogy nagyon nehéz szétválasztani mi valóságos és mi nem. Ki van veled és ki ellened.Itt minden összefügg mindennel, még akkor is hihetetlennek és hamisnak tűnik valami. Abban sem lehetünk biztosak, hogy Scarlett valóban megtalálta-e a cél felé vezető egyes pontokat, vagy csak azt hiszi, hogy igen.

Főhősnőnk, Scarlett Dragna azóta vágyik a Caravalra, mióta hallotta a történeteket róla a nagymamájától, aki sokat mesélt neki és húgának erről a varázslatos cirkuszról. Őszintén szólva nem nagyon fogott meg Scarlett személyisége. A folytonos aggódása Telláért és azárt, hogyan fog hazajutni a esküvőjére időben, néha már kicsit idegesített. Olvasás közben többször volt olyan érzésem, hogy végigbotladozik a cselekményen, kivétel ez alól az utolsó pár fejezetet, amiben már kezébe vette a sorsát. Hozzá tenném, sokkal élvezetesebb és pörgősebb lett a könyv ettől. A jellemfejlődése nagyon látványos, és tisztán látszik a különbség a könyv eleji és végi Scarlett között.  A húga iránti szeretete és odaadása kiemelendő, és ez felhívja a figyelmet a testvéri szeretet fontosságára, ami jelentősen hozzárak a könyvhöz.

A szerelmi szál sem maradhatott ki a könyvből, de szerencsére nem ez kapta a legnagyobb hangsúlyt, aminek nagyon örültem. És itt hoznám szóba Juliant, aki az egyik karakter, akit szerettem. Nagyon jó volt benne, hogy mikor már kezdtem azt hinni tudom ki ő valójában, mindig jött valami ellentmondásos és képbe nem illő.

És persze ott van Legend, a játékmester, akinek találóbb neve nem is lehetne. Ő irányítja a dolgokat, mozgatja a szálakat a távolból, de sokáig fel sem bukkan a történetben, és amik végre igen, akkor sem igazán. Talán ez volt az egyik, amit a legjobban szerettem a könyvben. Legend csupa rejtély, és sehogy sem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz. Még is néha azt éreztem, valójában ő a történet főgonosza. Nem tudunk hozzá arcot társítani és ugyan tudunk róla néhány dolgot, de valójában még sem ismerjük. Talán pont emiatt, olyan hátborzongató és misztikus.

A Caraval színészei jók is, meg rosszak is egyben és mindig valami meghatározhatatlan furcsaság lengi körül őket. Dragna kormányzó, Scarlett és Tella apja, pedig a kétlábon járó erőszak. Kétség kívül ő a legnegatívabb figura a könyvben. Donatelláról igen keveset tudunk meg ebben a kötetben, pár jellemvonásán kívül leginkább semmit sem. Ám, az utolsó sorok alapján a következő könyvben megtudhatunk majd róla egyet, s mást. 

5/5 pontot kapott tőlem a könyv, annak ellenére, hogy néhány szereplővel nem igazán voltam megelégedve. Ám a teremtett világ, olyan magával ragadó és varázslatos, hogy már csak emiatt is a kedvenceim közé került. A könyv szerkesztése, a gyönyörű borítóval és álomszép fejezet elválasztókkal.

Ajánlom azoknak, akik szeretnének elmerülni egy izgalmas játékban, egy varázslattal teli világban. De vigyázni kell, nehogy a képzelet túl messzire repítse a képzeletet! Ebből kifolyólag és mivel ez a világ nem rózsaszín cukorfelhőből van, bármennyire is átjárja a varázslat, olyanoknak való akik nem félnek a hátborzongástól, libabőrtől. Azt is szeretném hozzátenni, hogy nem árt egyfajta érettség is a könyvhöz, így azt javaslom 14 évnél fiatalabbak jól gondolják át az elolvasását, mert a náluk fiatalabbakat még túl könnyen elvinné a képzeletük olyan helyekre, ahonnan nehéz visszajutni a való világba. 

Ui.: Alig várom, hogy olvashassam a következő részt, amit az írónő ügyesen elő is készített a kötet végén. Ezzel szemben, teljesen lezárt és kerek történet volt, csupán az utolsó pár oldal harangozta be a következő részt!